A Kaláka együttes pályafutásának 50. évében elhatározta, hogy Bogdán Zsolttal a filmekből, előadóestjeiről (többek között Ady műsoráról) ismert kiváló kolozsvári színésszel közösen előadást tart Budapesten a Vigadóban és a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, melyen az ezredforduló legnagyobb magyar költője, Kányádi Sándor verseit hallhatja a közönség, a Kaláka együttessel közös zenés irodalmi esten.
Az előadás elkötelezettsége és fogadtatása arra készteti az előadókat és az előadás szervezőit, hogy a produkciót a jubileumi évad után is műsoron tartsák, és elvigyék mindenhová az arra fogékony közösségekhez – közönséghez.
A Kaláka számára a nyolcvanas évek óta nincs koncert Kányádi dal nélkül. Sándor bácsi meghatározó atyai jóbarát lett az életükben. Sok verset ajánlott, hogy dal szülessék belőle, sokat utaztak együtt, számtalan emléket, mondást, történetet őriznek vele kapcsolatban. Elveszett követ, Faragott versike, Valaki jár a fák hegyén, Dél keresztje alatt, Két nyárfa, Kuplé a vörös villamosról, Alma, alma... sorolhatnánk tovább a sokak számára kedves verseket-dalokat.
Bogdán Zsolt írta a Kronika Online-ban:
„Valami különös erő, lüktetés, dallam, ritmus, valami lendkerék mindig továbblendít, kimondásra késztet bennem ismert verssorokat. S ha van táplálék, mely eteti magát, úgy a jó vers mondja, mondatja magát. Ott lüktet a halántékodon, hallod, mint távoli ló patkójának ritmusát, mikor kaptat, mikor ereszkedik, mikor lábat vált a teherhúzásban, mikor gondol valamire, mikor riad meg saját gondolatától is. Kányádi Sándor versei ilyenek. Nem lehet betelni velük, játékosak, illatosak, fájdalmasak, gyöngyözőek, kútmélyek, igazak. Őt hallgatva az ember nemigen tudja eldönteni, mosolyogjon, vagy hagyja feltörni a könnyeit"
